Templompadban ülni nehéz.

 Kényszer volt a neveltetés,

 Szüleimnek szava hajtott.

 Bennem hit még nem fogant ott.

 De a testvér irányt mutat,

 IKE csoport nyitott utat.

 Ott láttam meg Isten arcát,

 A természet tiszta harcát.

 Benne volt a szélben, fában,

 Minden lüktető imában.

 Sétálóban, nagy világban, 

 Teremtett lény mosolyában.

 Éveken át így telt hitem,

 Isten jóságát elhittem.

 De jött egy pap ki bűnbe esett,

 Szent szavával sebet metszett.

 Majd egy másik és még néhány,

 Hitem felett sötét kátrány.

 Oda lett a tiszta béke,

 Kialudt a lélek fénye.

 Tudom jól, hogy én hibáztam,

 Hogy a hitem nem vigyáztam.

 Hagytam, hogy az ember tette

 Istent tőlem elvehesse.

   .BOA.