Az Élüszion, (latinosan Elysium, magyarosan Elízium) olyan túlvilági hely a görög mitológiában, ahol azok kaptak helyet, akik az istenek kedveltjei voltak életükben (pl. a hősök), szemben a keresztény pokol funkcióját ellátó Tartarosszal. Gyakran nevezték a boldogok mezejének – vagy elíziumi mezőknek – is, mivel az itt lakók gond és baj nélkül éltek, és sohasem éreztek fáradtságot, éhséget vagy szomjúságot. Az ide került lelkek az örökkévalóságig boldogan szórakozhattak. Az ókorban úgy gondolták, hogy a világ nyugati peremén helyezkedik el. Médeia erényes és érdemdús élete jutalmául az istenek halhatatlansággal ajándékozták meg, és megtették az Elíziumi Mezők királynőjének.