Levelezéssel kapcsolatosan:
*képszerkesztő versenyekre szívesen benevezek
*mindig írj levelet a barátnak jelölés
   előtt
*kerüld a káromkodást
(Ha kell valamelyik lovam és tétellel
fizetnél, először a tételt küld, utána
megy a ló.
'Senkivel nem kivételezek, láthatod a
karmáim megvannak, megbízható
játékosnak tartom magam~)
                           * -_-_-_-_-_-_-_-*
6 hetesen kerültem hozzátok, sokat játszottam a gyerekekkel. De ahogy
egyre nőtt a mozgás igényem is a
gyerekek már nem akartak játszani
velem. Ha odamentem egy kis
simiért, még belém is rúgtak. Egy
nap beraktatok a kocsiba. Nagyon
boldog voltam. Hónapok óta most
láthattam mást a kenelen kívül :) Az
autópályán megálltunk. Ti
eldobtátok a labdámat. Én boldogan
szaladtam a labdám után, de mire
visszaértem, ti sehol se voltatok. Kétségbeesetten rohantam fel
-alá a kocsik között.
A legtöbben dudáltak, de olyan volt,
aki felgyorsított. Ki akartam menni az út szélére. Nagyon féltem. Ekkor egy ütést éreztem az oldalamon és többé nem
tudtam felállni. Kikúsztam az út mellé.
Minden csupa vér volt. Hiába ugattam,
nem állt meg senki. De ekkor megállt mellettem egy autó. Az ember nem
törődve a vérrel és sárral, betett a
kocsiba. Egy állatorvos jött oda hozzánk.
De már csak a fejét csóválta. Új gazdim
aki 15 perce ismert nagyon sírt és megölelt. Kiejtettem a labdát a számból, hogy azt mondjam ///"köszönöm"///. Majd
elaludtam. Most már nem fáj semmim,
nem félek és nem fázok. Meghaltam.
Talán, ha nem rágom szét a papucsokat még mindig élhetnék. Rakd fel a te oldaladra is ha sajnálod!!!